2010. március 12. Sikeresen, épségben megérkeztem, igaz jellemző módon farkas éhesen. Az utam nagyjából: Budapest-London (a wizzairt nem ajánlom senkinek sem a 15kg poggyász limit miatt. nekem majd dupla annyiba került az 5kg többlet súly miatt kirótt pótdíj, mint maga a jegy), majd London-Kuala Lumpur (Malájzia) és egy reptéri éjszakázás után Yogyakarta.

A Yogyai reptéren mindent kipakoltattak a zsákomból. A tartalmat ellenőrző indonéz vámügyes értetlenkedve vizsgálta a gondosan becsomagolt jéger maistert. Gyógyszerre gyanakodott, amit természetesen helyeseltem is hozzátéve persze azt az aprócska megjegyzést, hogy van benne alkohol is. Miután kicsomagolták és kétszer átküldték az átvilágítón megelégedtek, tiszteletteljesen elnézésemet kérték és utamra engedtek. Janó és Tomi, két Yogyában éldegélő magyar jóbarátom fogadtak (na ná, hisz teli zsákom nyomokban nekik szánt értékes ital és étel féléket is tartalmazott). Első élményem Yogyában motoron, utasként, baromi nagy hőségben,csiricsáré üzletsorokkal szegélyezett, káosz uralta közutakon teli vigyort csalt az arcomra. Egyszerűen képtelenség volt betelni az érkezés varázsával. Kaja, pia az első warungban (kajálda): rizs, csirke, zöldség, sambal (csípős szósz), tempe (valami összenyomott növényi eredetű cucc, olajban sütve) és jeges limonádé, mindez kb. 200 forintért.Máris tetszik.

Tomi házában kaptam egy üres szobát, amit majd nekem kell belaknom, szerény igényeimnek megfelelően. A szobám jelenlegi berendezése nagyjából egy kis polc (Tomi szerint szekrény, pedig nincs is ajtaja), egy kis asztal (amolyan dohányzó asztal féleség) és egy matrac, amit hosszas alkudozás után vettem meg az ajánlott érték kb. feléért, és motorral szállítottunk a házba, mint ahogy ezt errefelé szokás. Ventillátor az már volt a plafonon, úgyhogy azt nem kellett vennem. Más meg nem is kell egy szobába. Ez a ház egykor májer villa volt, jelenleg lelakott, a Community (baráti társaság) lakóhelyéül és kultúrális centrumául szolgál: Alice (Tomi barátnéja), Tano (görög batikművész), Fina (madagaszkári lányka, aki franciát tanít egy egyetemen), Karesz (szintén magyar cimbora, 3 hónapig van itt) és jómagam lakunk itt. Van angol wc és kád tusolóval (általában pottyantós lyuk van és vízzel teli dézsa merőkanállal), sőt internet (igaz, baromi lassú) és hűtő is.

Első pár hetemet nyelvtanulással, pihenéssel, aklimatizálódással töltöttem. Megtanultam egy pár étel és ital nevét, számokat, meg egy pár hasznos szót. Az indonéz nyelv alapvetően egyszerű, sajátossága, hogy a szabályokat nélkülözve is megértethetem magam a helyi emberekkel. Megtanultam motorozni is, váltóson ám!:), úgyhogy bérelhettem egy saját mocit. Reggelente jógázás, ha van kedvem, bemegyek a PPPPTK szakközép suliba, ahol Guru Agungtól, Janó és Karesz társaságában, bőrdíszművességet tanulgatok, mindenféle bőr tokokat építek tehén és kecskebőrből. Estefelé zenélgetés, gitározgatás, napközben kis szürkeállományt megmozgató, de nem túl terhes, környezetvédelemmel kapcsolatos tanulgatás. Hát így. :)